megpróbáltam lefotózni azt, amikor egy kutya elszalad mellettem
textuális próblémakört feszegetendő: beszél róla v. nem, szeretne? v. nem, elégedett? nem? miért? aha, beteg, akkor mi a baj, baja van, elégedett a betegségével v. rosszabbra számított, na ne…
egy mosodában találtam rá, bevárta a szárítást, de lehet, hogy alkalmazásban áll vagy ül.
ha nem figyelsz oda, elúszik a víz alatt egy tavaszi teknős a levelek fordítottjaként
egy esős éjszaka után, vízből sárból, új minőség keletkezett
és hova tűntek az artisták, a zsonglőrök, a kötéltáncos, a légtornász. és hol a közönség, magányos, üres cirkusz, önfényükben a csillagok
Andris sakkozni tanítja Sacit vasárnap, anyámék konyhájában, a kilencvenes évek elején. A terítő csíkjai a kislány felé mutatnak,
a szék támlája is felfelé csíkol, a sakktábla is rombuszol. A kóla meghatározó erőt jelképez kettejük közt, a fiatalságot.
Az ablakpárkányra helyezett virágok Anyám szívét szimbolizálják.
sarokból fülek merednek, a fénycsík talán megvéd, azért lapul a cica, sosem tudni….
a sötétben a lámpa fényéből jobbról érkező, a ház belsejéből balról érkező fényt keresem
kihelyezett vásári "vidámpark", már majdnem el is tűnik, a nihilista-nonszensz
határát súrolva száll.
semmit sem tudunk, semmire sem váltani, leginkább az időt pénzre,
a pénzt időre,és így tovább. A fém ottmarad, az idő eltűnik,
tök abszurdum.
